Tudtuk, hogy kifejezetten gyenge szél lesz, vagyis jó, ha lesz szél. A rajtnál éppen volt. Szépen megindultunk. Negyedszélben vittem a hajót, fölöttem – a szélhez képest -, előttem Gergő a Boszival, ugyanazon a takkon, azonos tempóval. Erős, technikai tudásban mindenképpen jobb ellenfél, ezért érdemes figyelni őt. Az első fordulókat együtt csináljuk. A harmadik után úgy döntök inkább maradok a déli part közelében, ahol úgy tűnik végig fúj. alattam, mögöttem többen – mind jó vitorlázók ugyanezt húzzák. Gergő inkább igyekszik magasságot nyerni. Két nagyjából azonos sebességű hajóról van szó. A bója messze fölöttünk, az északi part közelében. Felülnézetben a mezőny kettészakad, az egyik csoport élén Gergő, a másikon én. A szél úgy tűnik tényleg kitart egész jól, sőt kicsit leforog, ezért mi itt az északi part közelében, vagy vízközépen igazíthatunk a bójára. Nekik, a másik oldalon ez azt jelenti, ha feltételezzük, hogy ugyanez a szél fúj, ami a Velencei tavon elég merész feltételezés, szóval ez nekik azt jelenti, hogy eltartanak a jeltől. Ha nem akarnak nagyon eltávolodni, akkor bele kell fordulniuk. Minden manőver lassít kicsit, akik tovább tud mennyi forduló nélkül, súlyos métereket nyerhet. Úgy látom, nagyjából azonos magasságban vagyunk a bójához képest, kérdés, melyik oldalon lesz frissebb a szél. Gyengülni kezd, belefordulok, mert félek túl messze vagyok. Nem kellett volna, nem gyorsabb a másik csapás, de tudom ezzel a fordulóval elvesztegettem jónéhány métert, és lelassultam. Alattam lassan mellém, sőt néhányan elém érnek. Ugyan magasabban vagyok, de ez a távolság könynen elolvadhat. Vissza kell fordulnom, az előző takk gyorsabb volt. Megteszem, és tényleg gyorsabb. Vesztettem ugyan az előnyömből, de még nem dőlt el semmi. A vitorlásversenynek akkor van vége, amikor a befutóban megszólal a duda. Sokszor van, hogy amikor elindulunk egy úton, egyszercsak nagyon nehéz lesz a viszonyítás, a versenytársak más taktikát követnek, nem látjuk igazán mire készülnek, és elbizonytalanodunk. Nem előztek meg, csak félünk tőle, hogy esetleg megtehetik, mert talán nem látjuk át jól az egész játékteret. Ezen a szombaton azt tanultam, érdemes kitartani, és nem kapkodni, vagy ha rögtönzünk és kiderül, hogy hiba volt, gyorsan korrigálni. Amikor elváltunk egymástól, feladtam a lehetőségét, hogy szorosan kövessem, külön útra léptem, megteremtve az esélyét, a győzelemnek. Követőből, a másik oldalon véleményvezér lettem, ezzel pariba kerültem vele. A végeredményt tekintve, a helyzet nem változott a rajthoz képest, de ha nem szakadok el, csak a nyomában vitorlázok, követem a fordulóit elfogadom a második helyet. Aki pedig egyszer önként elfogadja a második helyet, az legközelebb talán a harmadikkal is megelégszik majd. Értelmes kockázatvállalás és mindig az első hely kell legyen a cél, aztán majd a befutóban kiderül, kinek fújt a szél.
Kommentek
