Soha nincs igazán jó idő. Nagyon süt, vagy nagyon fúj, vagy éppen egyáltalán nem, egyik sem. Ülsz a parton, vagy a büfében és a vizet kémleled, rettentő szakszerűen. Olykor beleiszol az almafröccsödbe és ha néha melléd ül valaki, rémesen meggyőzően elkezded magyarázni most épp miért nem vagy kint a vízen. Közben pedig a fene esz meg, hogy hopp ott valaki milyen jól megy. De nem indulsz neki, csak vársz, mert most macerás volna kihajózni, kicsit evezni is kellene… Csakhogy így örökre a büfében ragadsz, és csak dumálsz, szájvitorlázol.
Mennyit hallom, cégvezetőktől, hogy “várok egy igazán jó üzleti lehgetőségre”. A lehetőségek kint vannak a vízen. Aki ücsörgött már kikötői büfében az tudja, ott sohahsem tudni kint hogyan fúj a szél. Szóval mire is vársz? Nincs olyan, hogy ideális szögben, éppen olyan erővel fúj, ahogyan szeretnéd. Hajózni annyi, mint alkalmazkodni. Alkalmazkodni annyi, mint eredményesnek lenni.
Kommentek
