Egyesúly

Vannak a vitorlázásban különlegesen varázslatos pillanatok, például, amikor egy egy hajó egyszercsak egyensúlyba kerül. A vitorlák, a szél, a hullámok, a legénység és minden egyes tagja ennek az igen összetett rendszernek a pontosan a helyén van. A kormányos ilyenkor előbb csak az ujjait engedi fel a kormányrúdon, majd akár el is emeli kicsit a kezét, és mosolyogva megjegyzi; … hmmm, egyensúlyban vagyunk. Többnyire ilyenkor pörög fel a szél, vagy érkezik egy pöff, a legénység egyik tagja átül a másik oldalra, szóval egyszercsak valami egészen apró változás kibillenti a rendszert, és kezdődik előről a játék. Ezért aztán a hajósok tudják, hogy abszolút értelemben véve nincs olyan, hogy egynesúly. Se egy hajó, se egy szervezet, egy cég, se a magunk életében.

Az egyensúly, ami a szó fizikai értelmében azt az állapotot jelenti, “amikor az egymásra ható erők hatásának összege zéró”, a valóságban nem létezik. Az erők ugyanis folyamatosan, dinamikusan változnak. Az egyensúlyhoz állandóságra volna szükség, az pedig ugyancsak nem létezik. Ami létezik, az egyensúlyra való törekvés, ami képessé tesz az adott pillanatban lévő erőket urallni, és megteremteni a zéró összeget. Gondoljunk csak bele, a kötéltáncos kilép a kötélre, majd egy jól begyakorlott mozdulattal megtalálja az egyensúlyt, és áll. Ha lép, biztosan megbillen, jön egy fuvallat, vagy akár csak egy gondolat, és újra meg kell teremtenie az egyensúlyt. Az a kérdés, hogy van-e más út a másik oldalra? Van-e más választása a túloldalra jutni, mint az egyensúlytalanságot és a zuhanást veszélyeztető lépések sorozatán át? Tudja, hogyha beleragad az első lépésbe, akkor biztosan le fog zuhanni. Előbb elzsibbad a lába, majd az egynesúlyba feszült testének lassanként minden izma görcsbe merevedik, és elveszti a képességét, hogy finom mozdulatokkal megtartsa tűnékeny egyensúlyát. Ha lép, akkor is kockáztat, de mozgásban marad, és a lépésben nemcsak a zuhanás, de az újabb egyensúly lehetősége is ott van. Arról nem is beszélve, hogyha átért a másik oldalra, akkor azt mondhatja; elfáradtam, de megcsináltam. … és ez a megcsináltam érzés majd milyen jól fog jönni a következő kötéltáncban.

Az állandó törekvés az egynsúlyra a vitorlázásban azt jelenti, mindig az ideális beállítással vinni a hajót, amihez állandó finom kormánymozdulatokra, a vitorlák folyamatos állítására van szükség. A győzelemhez a vízen, az egyensúly dinamikus keresése visz legközelebb. Mi más lenne a gazdasági versenyképesség egyik kulcsa, mint állandóan készen állni az egyensúly megteremtésére, de tudni, az csak átmeneti állapot. Az egyensúlyozásra magára ráadásul nem lehet felkészülni, edzeni. Az egyensúlyozáshoz szükséges képeségeinket tudjuk fejleszteni legfeljebb, az érzékenységünket a világ változásaira, a rugalmasságunkat, az innováicós lehetőségeinket, és a képességet, hogy el tudjuk engedni az adott egyensúlyi pillanatot. Talán ez a legnehezebb mind közül, hogy képesek legyünk vállalni a zuhanás kockázatát, mert az újabb egyensúlyi ponthoz ezen át vezet az út.

Kommentek